2024.12.12. – ezt a dátumot szemeltem ki a szüléshez, mondván, hogy milyen jó kis iker dátum. A videóból kiderül miért és milyen körülmények vezettek a korábbi szüléshez…
Várandósság esetében sokkal jobban szeretem a súlynövekedés/ súlygyarapodás szavakat használni, mint a hízást, mivel az előbbiek sokkal inkább tükrözik a valóságot. Ugyanis az a szám amit a mérlegen látunk, nem csupán a hízást tükrözi.
Lassan teltek a napok, én meg a hegy alatt próbáltam abrakolni, és megmozgatni még egy pár követ.
Nem voltam eléggé elkészülve erre az útra, nem bíztam eléggé magamban.
Más városba utazni a szülésre pedig túl sok lett volna, és ugyanúgy idegen. Így választottam az ismerős rosszat, remélve hogy megúszom minél kevesebb sérüléssel.
A szülés pedig nem indult be. Eltelt a 40 hét, eltelt a 41 is de még semmi sehol.
Annak legalább örültem, hogy itthon a 42 hét betöltése után indítanak szülést csak, hogy ha problémamentes volt a várandósság. Így hát vártam, attól tartva folyamatosan, hogy be kell majd feküdnöm indításra ebbe az iszonyat kórházba, és minden komplikációnak ki kell tennem magunkat…
Sajnálom, hogy annak a két csíknak ami a mostani utamat mutatta – a korábbi élmények fényében – nem tudtam annyira örülni… még tesztből is csak olyan kis basic darabom volt, nem az a szép toll típusú. Nem így képzeltem el.
Volt bőven furcsaság ebben a ciklusban, így nem túl nagy reményekkel mentem neki a tesztelésnek, és tessék, itt vagyunk hárman egy testben.
Bementem a sürgősségi nőgyógyászatra.
Rossz emlékeim voltak erről a helyről.
A gyomrom pici csomóvá zsugorodott a félelemtől. Reszkettem és majdnem hánytam az idegességtől.
