Szülés előtti aggodalmaink (videó)
Dali-Halmágyi Csedén
Dali-Halmágyi Csedén
Dietetikus, feleség, édesanya, és mindezek mögött persze- nő. A munkám során a női életszakaszok és szükségletek - táplálkozás, alvás, sport, lélek - köré csoportosítom a gondolataimat és irányítom a figyelmemet.
Elveszítettem.
Másodszor…
Egyik pillanatban olyan mintha meg sem történt volna, a másikban nem látok írni a könnyeimtől…
Jól is esik és borzasztóan fáj is, hogy az élet megy tovább, a testem napirendre tér egy néhány hete elkezdődött élet felett.
Már kinéztük mikor fog születni, elképzeltük milyen lesz vele a családunk, nem tudtunk aludni az örömtől, aztán a félelemtől amikor váratlanul bezuhant az ébredési testhőm, aztán a bánattól amikor már semmilyen csík nem látszott a Hcg teszten…
De hiszem, hogy nem lehet hiába örülni… az utólagos bánat nem tudja semmissé tenni azt a röpke örömöt sem. Lehet, hogy így jobban fáj, de megéri inkább sosem örülni egész szívvel nehogy fájjon a következő dobbanás?!
Az ilyet kémiai terhességnek nevezik, olyan rövidke, hogy csak az veszi észre aki nagyon figyel vagy nagyon érzékeny.
Rám mindkettő igaz. Nagyon érzékeny vagyok a testem jeleire, egykettőre feltűnik, ha valami nem olyan, mint szokott lenni.
Nem is szoktak beszélni az ennyire korai veszítésről, mert rajtunk kívűl senkinek nem tűnik fel… vagy akik nem tudják pontosan hány napos a luteális szakaszuk és mikor ovuláltak, azok számára csak úgy tűnik késett a menstruáció és erősebb volt a PMS…
A becslések szerint a megtermékenyült petesejtek 30-50% hal el és végződik menstruációban a sorsuk, tehát nagyon gyakori dolog, ami csak akkor derül ki ha gyermeket szeretnénk.
És nem, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet több gyerekem – már van egy, aki elsőre sikerült és egészséges minden szempontból.
Nem is a PCOS miatt van, azokat a hormonokat ellenőriztem, egyensúlyban vannak és rendszeresen ovulálok, de meglesz a válasz is a kérdésekre – remélem. Bár ebben az esetben nagy a valószínűsége, hogy nyitva marad a kérdés és sosem derül ki mi volt a gond.
Annyi biztos, hogy rengeteg árnyalatát éltem meg most a várandósságnak, termékenységnek, elveszítésnek, elengedésnek, akarásnak, reménynek és félelemnek. Több lettem a fájó élmények által. Most már nem csak tudom, de érzem is milyen ebben a cipőben járni, és ebből igyekszem majd a legtöbbet kihozni a tanácsadásokon, a munkám során.
Nem latszik a mosolyomon a félelem és aggódás, ugye? Na ennyit a social médiárol… ennyi látszik ott egy emberi életből.
Azt tudjuk, hogy kinek hány gyermeke van, de nem tudjuk hányszor volt várandós…
Nem szoktunk beszélni a vetélésről, pedig a terhességek 25% a végződik így. Négy nőből egy megtapasztalja.
A halál az élet része, bár most már annyi mindent meg tud oldani az orvostudomány, hogy megszoktunk úgy gondolni a halálra, mint egy katasztrófára ami elkerülhető lett volna. Pedig ez nem minden esetben igaz.
A korai vetélések 50% a genetikai eredetű, és ebben a korai szakaszban nem igazán van olyan amit tehetünk érte vagy ellene.
Eltaszítjuk magunktól a fájdalmat, sokszor a magunkét is, a másokét meg főleg, ezért végtelenül magányosak lehetnek azok a nők akik elveszítik a babájukat mielőtt még megismerhették volna.
Pedig a vetélésért nem sokat tehetünk aktívan, azaz senki sem hibás amiért vele megtörténik.
Káros szokásnak tartom, hogy sokan nem jelentik be a várandósságot a 12.hét környékéig, nehogy elveszítsék és akkor mindenki megtudja és sajnálkozzon – vagy kitudja mit gondoljon.
Pont emiatt érezheti magát még jobban egyedül aki elvetél. Mert nem tudja, hogy mások is jártak így, hiszen csak azt szoktuk mutogatni, ha gyerekünk lesz. Általában akkor kerülnek elő a vetéléses történetek, amikor valaki úgy dönt, hogy mégis megosztja a sajátját.
Azt hisszük valami baj van azzal aki elvetél.
Pedig a fogantatás az nem olyan, mint az 1+1= 2. Rengeteg változó van amit nem tudunk kontrollálni, és hiába szorítanánk a markunkban, úgy sem tudjuk megtartani….
És mivel a mi testünkben történik, nagyon nehéz elvonatkoztatni az önvádtól.
Minél többet tudunk, annál hosszabb lehet a bűnlajstrom amit magunknak írunk és ezen PONT nem segít az olyan okos hozzászólás, hogy “biztos nem akartad eléggé” vagy “ne görcsölj rá”.
Senki sem akarja legbelül, hogy így járjon… képtelenség ilyet elgondolni 🫣
És akkor mi van a nem kívánt gyerekekkel? Őket titokban mégis akarják csak közben minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy ne legyenek?!
Gondoljunk bele a felszínnél mélyebben mielőtt ilyen súlyos kijelentésekre ragadtatjuk magunkat.
Ez az egész téma sokkal összetettebb annál, mint amit egy tőmondatban el lehetne intézni.
A vékonyság, sportosság, az étrendkiegészités nem garancia a sikeres várandóssághoz, ahogy a súlyfelesleg, a stressz, a krónikus betegségek sem egyértelmű akadálya. Csupán esélyt növelő vagy csökkentő százalékokról beszélünk, de minden embert a maga nemében egyénileg kell számbavenni…
Nem érdem szerint megy ez. Ha eleget teszünk és minden “tökéletesen a nagy könyv szerint” van akkor lesz baba, ha nem akkor nem. Az élet, a valóság nem ez.
Azért mondom el a történetem, mert remélem, hogy segítek vele. Ha csak a sikerekről beszélünk, akkor mindig magányosak maradnak azok akiknek nem sikerült.
Ha elmondanánk, ha többször terítenénk ki a lapjainkat, akkor nem lenne ennyi játszma. Talán megfogyatkoznának a kínos kérdések is, ha mindenki tudná, hogy nem lehet csettintésre gyereke bárkinek. Ha rögzülne, hogy NEM MARADHATSZ TERHES BÁRMIKOR EGY CIKLUS SORÁN. Ha tudnánk, hogy igenis vannak termékenyebb nők és vannak kevésbé termékenyek, és ez lehet adottság kérdése. Ha nem próbálnánk mindenkit egy kaptafára húzni… ha igyekeznénk beleérezni a másik helyzetébe…
Sokmindennek kell egyszerre teljesülnie ahhoz, hogy egy élet kezdődhessen el a méhünkben.
A várakozás hosszabb lehet pusztán a rossz időzítéstől is, ezért fontos megismerni a ciklusunkat. Én nagyon sok mindent kiolvastam belőle, és azt gondolom lépéselőnnyel indulok a nyomozásba.
Bármilyen hosszú és rögös is az utad, tudd, hogy nem vagy egyedül!
Mondd el a történeted.
Bár azzal , hogy megnyílunk, sebezhetőek leszünk, mégis sokkal nagyobb az esély a gyógyulásra, mint ha elzárnánk ezt a sebet a világ elől, és minden kéretlen és tudatlan megjegyzésre felszakadna, majd belülről gennyedző fekéllyé változva fertőzné meg az egész életünket…
Most lehet nehéz, de koncentrálj arra a lépésre ami előtted áll.
Tedd meg.
Majd aztán jön még egy lépés, mindig csak még egy lépés és még egy lépés és még egy amíg végre megérkezel.
Címkék
aviva torna (1)
babatervezés (1)
ciklus (1)
cikluskövetés (1)
evészavarok (1)
fogamzásgátló (1)
fogyókúra (1)
hasizom (1)
ikrek (1)
mentális egészség (1)
női egészség (3)
nőiműködés (3)
ovuláció (1)
PCOS (3)
Személyes (2)
szülés (1)
természetesgyógymód (1)
táplálkozás (1)
vizelet inkontinencia (1)
önértékelés (1)
Megosztás
Ajánlott
Ajánlott
Népszerű Cikkek
Emlékezés születésnapodra
Dali-Halmágyi Csedén
Ezt a terhet nem akarom továbbadni a lányaimnak
Dali-Halmágyi Csedén
Mennyit hízhatok várandósság alatt?
Dali-Halmágyi Csedén
Első szülésem története – 2. rész
Dali-Halmágyi Csedén
