Tehát azt kellett elérnem, hogy nőként jól működjek, és a működésem minőségét a termékenységtudat segítségével mérni tudjam.

Miután tudatosult bennem, hogy az ovuláció az egészséges női működés kulcs eleme, és hogy csak rendszeres ovulációval termelődik elegendő progeszteron hormon, ami kiegyensúlyozza az ösztrogén hatásait, és biztosítja a dolgok normál lefolyását, azon voltam, hogy ezt támogassam.

Nehéz megmondani min is kezdtem el változtatni legelőször

A gondolkodásomon mindenképpen. Elkezdtem csodálva szemlélni azokat a működéseket a testemben amikre korábban csak természetesként gondoltam, vagy nyűgöt jelentettek. Esténként takaróba burkolózva (főleg deréktájon, a női szerveket melegítve), gyógyteát kortyolva (palástfű) hangolódtam a lefekvésre.

Kedvesen gondoltam a petefészkeimre, akik minden hónapban azon dolgoznak, hogy egy petét beérleljenek. Örültem a munkájuknak. Örültem a középidős fájdalomnak (ami korábban zavart), mert ebből tudtam, hogy most tartunk a tüszőrepedésnél.

Először végre igazán örültem annak, hogy nő vagyok, és, hogy ilyen csodálatos folyamatokat végez el a testem. Nem egy akadálynak éreztem a ciklusomat, a fájdalmat, hanem erőnek és jelzéseknek.

Te mikor örültél először igazán annak, hogy nőnek születtél? Ha gondolod, megoszthatod velem, írj bátran!

Mit gondolsz, mennyire segít ez a gondolati beállítódás a gyógyulás felé vezető úton? Kiváncsi vagyok a véleményedre!

Nem hiszem, hogy véletlen lett volna, hogy annak idején a nőgyógyász nem a fogamzásgátlót ajánlotta nekem, mint olyan sok más hasonló helyzetben lévőnek. Sőt óvva intett ettől, mondván, hogy ilyen esetben csak még inkább akadályozza a petefészek munkáját. Inkább Aviva tornát és megfelelő étrendet ajánlott. Megnyugtatott, hogy van esélyem kisbabára, nem kell ettől tartanom.

Dietetikus létemre, gondoltam a táplálkozás részét meg tudom oldani, a tornának pedig utána járok.

Jó volt, hogy nem a tablettával traktált, így sokkal korábban indulhattam el ezen az úton, nem esve abba a tévedésbe, hogy a fogamzásgátló rendezi a problémákat. Ugyanis nem rendezi, csupán egy művi menstruációt alakít ki, miközben teljesen kikapcsolja a saját hormonrendszer működését…

Így ismertem meg az Aviva Tornát – @avivagyongystudio– Balázs Gyöngyvér oktatóval. Megtudtam milyen sokaknak segített már a speciális gyakorlatai által amelyel növelik a kismedencei vérellátást, javítva a női belső szaporítószervek keringését. Érdekes kis torna, egy ősi táncra hasonlít a leginkább.

Különböző női problémák megoldásában is nagyon hasznos lehet. Orvosi jóváhagyással endometriozis és mióma, vagy akár petevezeték letapadás esetén is sokat segíthet a gyógyulásban.

Természetesen azelőtt sem „szemét kaján” éltem, hogy kiderült volna mi is a helyzet a szénhidrát anyagcserémmel és a petefészkeimmel. Egészséges, változatos, tápanyagokban gazdag étrendem volt, csak éppen a vércukorszint ingadozásra nem figyeltem eléggé. Gyakran lettem álmos étkezés után, nehezen ment a koncentrálás, olvasás ilyenkor. Rossz volt a napi energiaszintem, éjszaka sem pihentem jól – mint kiderült egy-egy nem megfelelő vacsora után.

Az első változás az étkezések közötti szünet növelése volt. Rájöttem, hogy nekem nem való a napi 5 étkezés (és később arra is felfigyeltem, hogy igazából másoknak sem feltétlenül a legjobb). Igy napi 3 fix alkalommal ettem, és néha beiktattam 1 kisétkezést is, délután. 4-5 óra telt el igy két főétkezés között, és sokkal jobb lett a közérzetem.

Eleinte persze éreztem, hogy ennék – itt figyeltem arra, hogy különbséget tegyek valódi éhség és ehetnék között – mivel későbbre toltam a szokásos evés időket, igy kellett 1-2 hét amig megszoktam az új rendet. De tudtam, hogy az éhség érzettől/kívánósságtól nem kell megijedni, nem egyenlő az éhenhalással, sem a koplalással. Csak nem nyúlsz azonnal valami könnyű préda után, ahogy megjelenik az érzés, megvárod amig eljön az evés ideje, és olyan tápláló ételt eszel meg ami legalább 4 órára ellaktat.

Ez a lépés magával hozta az olyan ételösszetétel kiválasztását is ami hosszú ideig tartó jóllakottságot eredményez. Vagyis nem csak szénhidrátot tartalmaz, mint egy növényi tejes kukoricapehely reggeli, vagy egy rosszul összerakott zabkása. Figyeltem, hogy legyen mindig rostos és fehérje meg zsírtartalmú rész is a tányéron.

Emellett pedig sokat gyalogoltam – ez volt a legkézenfekvőbb mozgási forma nekem- 10-15 ezer lépést heti 5 nap. A módszeres izomépítés rész akkor nálam elmaradt, pedig nagyon pozitív hatása van az inzulin érzékenység növelésére (sebaj, pótolom).

Ezzel egyidőben pedig elhagytam a hozzáadott cukrot az édességeimből, sőt még a természetes cukrok fogyasztását is korlátoztam, de erről és a nehézségeimről meg a megoldásukról egy következő posztban mesélek.